Mit jelent fogyatékossággal élni? Mit jelent az egyén számára, és mit jelent a közösség, a társadalom számára? Milyen magatartással és milyen eszközökkel válhat egy társadalom – melynek nem elenyésző részét képezik a különféle fogyatékossággal élő személyek – integránssá, az empátiát és a szolidaritást gyakorolni képes közösséggé? Miben áll a fogyatékosság államigazgatást és joggyakorlatot meghaladó „mikropolitikája”, azaz a hétköznapi nyelvhasználatba és kommunikációs folyamatokba kódolt hatalmi viszonyainak diskurzusa? E diskurzusban hol a helye és miben áll a felelőssége a designereknek?
A kurzus keretében a tervezőgrafika szűkebben és a design tágabban vett eszközeivel egyaránt arra tettünk kísérletet, hogy olyan társadalmi víziókat kövessünk, vagy bontakoztassunk ki – modell értékű kommunikációs szituációk kidolgozása révén –, amelyek konstruktív válaszokat kínálnak a fenti kérdésekre. Alaptételünk a következő volt: a fogyatékosság nem pusztán egyéni probléma és semmiképpen nem puszta fizikai, fiziológiai defektus – sokkal inkább társadalomlélektani jelenség. A vizuális kommunikáció felelős szakembereinek tehát nem lehet közömbös, milyen módon fejeződnek ki ezek a kollektív pszichológiai tartalmak, és milyen módon lehet ezeket dialógusra hívni. E munkát a kurzus keretei között szakértők és segítő szervezetek bevonásával kezdtük meg.
Közreműködők
Partnerek:
MOME Tervezőgrafika tanszék, Vakok Intézete
Oktatók, előadók:
Dobi Dóra, Vargha Balázs, Veres Bálint, Csángó Dániel, dr. Mikola Orsolya, Mihály Kamilla
Résztvevők:
Arany Zsófia, Almássy Dániel, Dublecz Dániel, Ferenczi Fruzsina, Horváth Viktor, Korcsmáros László, Krix Bettina, Lajos Diána, Olteán Viktória, Róth Barnabás, Szatmári Huba, Szekeres Júlia, Tóth Boldizsár, Vári János Hunor, Vörösmarti Daniella